Az Egyházi Kulturális Javak Pápai Bizottságának dokumentumgyűjteménye  - a Vatikán angol, német, és olasz nyelvű honlapján, valamint a magyar nyelvű fordítások a Szent István Társulat (SzIT) és az OKGyK honlapján:


Az Egyházi Tanítóhivatal szakrális művészettel kapcsolatos szöveges dokumentumai:


A Katolikus Egyház kánonjogi törvényei, valamint az egyes egyházmegyék zsinati határozatai rögzítik az egyházi tulajdonban lévő műtárgyállomány védelmének és gondozásának kötelezettségét. Napjaink hivatalos egyházi szemlélete ezeket a felbecsülhetetlen értékeket az "egész egyház kulturális örökségé"-nek tekinti, és őrzésüket a legmagasabb hierarchikus szintről szorgalmazza. 
II. János Pál pápa, 1988-ban, "Pastor bonus" című apostoli konstitúciójával újjászervezte a Római Kúriát, ennek keretében létrehozta az "Egyházi Kulturális Javak Pápai Bizottságá"-t (Pontificia Commissione per la Conservazione del Patrimonio Artistico e Storico della Chiesa). Ez az új Pápai Bizottság az 1924-ben, XI. Pius pápa által alapított Olaszországi Központi Ars Sacra Bizottság, valamint az 1955-ben, XII. Pius által létesített Olaszországi Egyházi Levéltárak Pápai Bizottság helyére lépett, immár a világegyház egészének kulturális értékeire irányítva a figyelmet.
A Konstitúció rámutat azokra a sajátos szempontokra, amelyeket az új Pápai Bizottságnak szerte a világon szorgalmaznia kell. 
Általánosságban "a kincsek", vagyis olyan értékek védelméről szól, amelyeket - bármely művészeti ághoz is tartozzanak - a lehető legnagyobb igyekezettel kell megőrizni. Különösen figyelmet kell szentelni azoknak az alkotásoknak, amelyeknek "sajátos használata már megszűnt, vagyis istentiszteleti célokra már nem használnak fel". Ebben az esetben ezeket a tárgyakat "egyházi múzeumokban, vagy más helyeken, megfelelő módon, közszemlére kell kihelyezni". Amint az, "a kincsek" védelmére vonatkozó hat cikkelyből (99-104) kitűnik, a szóban forgó meghatározás magában foglalja a történelmi értékeket is, amelyek alatt a Konstitúció olyan "dokumentumokat és segédeszközöket" ért, amelyek őrzését a levéltárak és a könyvtárak "hozzáértő személyzetére" kell bízni, nehogy azok elvesszenek. Fel kell figyelnünk a Konstitúció latin kifejezésére: "ne pereant", azaz "el ne pusztuljanak".
Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a Pápai Bizottságnak segítséget kell nyújtania a helyi egyházak és rész-szervezetek számára, hogy azok múzeumokat, levéltárakat és könyvtárakat alapíthassanak, a "fennhatósági területükön fellelhető művészeti és történelmi jellegű kincsek méltó és megfelelő összegyűjtésére és őrzésére". Ennek célja nyilvánvaló: nevezett értékeket "mindazok számára hozzáférhetővé kell tenni, akik azok iránt érdeklődnek".
Hazánkban a nemzeti örökséget és az egyetemes kultúrát képviselő műtárgyállomány jelentős része egyházi tulajdonban van. 
Az elmúlt évtizedek alatt Központunk céltudatosan törekedett arra, hogy minden egyházmegyében megvalósuljanak a központi gyűjtemények. Az önálló kiállításokon és rendezvényeken bemutatott tárgyak reprezentálják a székesegyházak, érseki- és püspöki paloták gyűjteményeinek féltve őrzött kincseit, hangsúlyozva, hogy az egyházi és világi mecenatúra a művészi értékek legjavát hozta létre.