A magyar műemléki állomány közel egyharmada egyházi tulajdonban van. Ezek fenntartása és folyamatos gondozása egyrészt az egyházat a múlt iránti tiszteletre és a műemlékvédelmi előírások köteles betartatására kötelezi, másrészt súlyos anyagi terhet ró az egyes egyházmegyékre (és egyházközségekre).
A magyar örökségvédelem szolgálata tehát az egyházi és az állami hatóságok szoros együttműködését igényli. Ennek érdekében a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1967. március 17-én tartott konferenciáján, háromtagú püspökkari bizottságot létesített az Országos Műemléki Felügyelőséggel (OMF) való kapcsolat kiegyensúlyozottabb megteremtése céljából. A rendszerváltást követően 1990 óta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Országos Katolikus Egyházművészeti és Műemléki Tanácsot az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ mellé rendelte. Azóta mindkét hivatal az MKPK központi intézményeként működik. 
A Tanács egyházi és világi szakemberekből áll, akiket az egyházmegyék főpásztorai saját hatáskörükben neveznek ki. A Tanáccsal párhuzamosan működnek az egyházmegyei szervezetek amelyek a helyi főpásztorok rendelkezésére állnak.
Az Országos Tanács szakmailag támogatja a II. Vatikáni Zsinat liturgikus rendelkezéseinek megfelelően a műemléki templomok szakszerű felújítását és az újonnan épülő katolikus templomok esztétikailag igényes és megjelenésében korszerű építészeti megfogalmazását.
Az Országos Tanács tiszteletben tartja az egyes egyházmegyék bizottságainak működését, ugyanakkor készségesen áll a műemléki tervtárgyalások és műtárgy-zsűrik rendelkezésére.